|
2018-08-24 09:18:15, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Aranyosi Ervin:
Anyám emlékére...
Elmentél hát anyám? Végül csak elmentél.
Te a magad módján, tudom, hogy szerettél.
Értem, mikor kellett minden jót megtettél,
ahogy tellett tőled, szépen felneveltél.
Amit tőled kaptam, mind köszönöm néked,
s tudom fiatalon megbántott az élet.
Tőled kaptam lelket, mit belém leheltél,
és a magad módján tudom, hogy szerettél.
Ha néha bántottalak, arról nem tehettem.
Köszönöm, hogy egyik gyermeked lehettem.
S arról sem tehettem, nem voltam a jobbik,
mert a másik gyengébb, s gyakrabban megbotlik.
Lábad elé hordtam szívem minden kincsét,
hogy kik felneveltek, büszkén megtekintsék.
De neked nem kellett, csak a rosszat láttad,
a világ fájdalma görbítette hátad.
Végleg megnyugodtál, s én csak azt kívánom,
boldog élet várjon ott a túlvilágon.
És ha visszagondolsz a fiadra néha,
tudd sose volt komisz, sohase volt léha.
Bármi rossz is érte, mindent megbocsátott.
szeretve gondolt rád, örült, hogyha látott.
Most pedig búcsúzom. elengedlek végre,
tudom újra látlak, ha felnézek az égre.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
Címkék: visszagondolsz, megtekintsék, megbocsátott, megnyugodtál, felneveltek, bántottalak, felneveltél, gyakrabban, elengedlek, görbítette, túlvilágon, megbántott, gyermeked, megbotlik, szerettél, megtettél, szeretve, köszönöm, emlékére, elmentél, fájdalma, tehettem, aranyosi, lehettem, fiatalon, búcsúzom, leheltél, gyengébb, felnézek, hordtam, kincsét, kellett, kívánom, gondolt, mindent, tellett, magad módján, másik gyengébb, rosszat láttad, világ fájdalma, fiadra néha, Aranyosi Ervin,
|
|
Offline
